Archive for Online apu meséi

A fekete és fehér kavics!

“Hagyj fel azzal, hogy arra panaszkodsz a Te Istenednek, hogy mekkora vihar vesz körül! Inkább mondd a Te viharodnak, hogy mekkora Isten áll mögötted!”

Egy kereskedő tartozott egy uzsorásnak.

Az uzsorás öreg volt és visszataszító, de megkívánta a kereskedő fiatal leányát. Üzletet ajánlott.

Elengedi a tartozást cserébe a lányért. Elborzadtak az érintett felek, mire az uzsorás az elöljáróság előtt végrehajtandó próbát ajánlott. Üres pénzeszsákba egy fekete és fehér kavicsot tesz, amiből a lány kivesz egyet.

Ha a feketét húzná, akkor feleségül megy hozzá, és az adósságot elengedi, ha a fehéret, akkor ő és az apja szabadok, ha a próbát visszautasítja, akkor az apja az adósok börtönébe kerül és ő éhezhet. A kereskedő és a lánya belementek a próbába. Elindultak, és az uzsorás lehajolt a kavicsokért. A lány azonban ijedten vette észre, hogy az uzsorás csalt, és két fekete kavicsot rak a zsákba.

A logikus gondolkodás szerint nem volt más esélye, mint a kudarc, hisz bármit is vesz ki mindenképp fekete lett volna és ő mehet rabszolgának!

Az élet lehet, hogy téged is ilyen helyzetbe állított, amikor logikusan nincs más út, és bármit választasz, csak rossz lehet a vége! Reménytelen vagy és úgy gondolod nincs kiút!

De tudnod kell, hogy a megfelelő hozzáállás képes legyőzni a megpróbáltatásokat! A küzdelmek során érik a jellemünk,a gondolkodásunk és megnövekszik az erőnk!

A lány nem adta magát alá a keserűségnek, a félelemnek a – jaj most mi lesz – érzésnek, hanem figyelt a belső hangra és bölcsességgel cselekedett!

Kivett egy kavicsot és véletlenül elejtette a kavicsos úton, más elbeszélésben eldobta.

Ezzel az uzsorás került vesztes helyzetbe!  Azt, hogy milyen színű volt a kiesett kő már csak abból lehetett megállapítani, hogy milyen maradt a zsákban! Mivel a zsákban fekete maradt – mert mindkettő az volt – így a lány által kivett csak fehér lehetett!

Ha az uzsorás nem akarta leleplezni csalását, félve az elöljáróság haragjától akkor, nem tehetett mást, mint elengedte szabadon a lányt és apját!

Gyermekként remélem még nem állított az élet ilyen nehéz helyzet elé, nem szembesültél még a világ gonoszságával, a megélhetés küzdelmeivel, vagy más embert próbáló helyzetekkel!

Az emberek számára sokszor   úgy tűnik nincs más út, mint hogy elfogadják a vereséget, a kudarcot, amit rájuk mért az élet! Logikusan a nehéz anyagi helyzetükből például nincs kiút, elkönyvelik magukban a vesztességet és hogy szegénység, csőd vár rájuk! Keserűek , reménytelenek és könnyen megtalálják , hogy kik felelősek ezért és a kifogásokat, miért nem tudnak másképp dönteni!

Pedig ha a világtörténelem nagy sikertörténeteit nézzük, a legtöbb nagyszerű emberi teljesítmény mögött, egy kemény embert próbáló kezdés, vagy akadály állt!

A siker nem a körülményeink függvénye! A siker az, hogy felülkerekedünk a körülményeinken!

Ezért ha bármilyen nehéz helyzetbe kerültök az életetek során, ne engedjétek, hogy a félelem leblokkolja a gondolkodásotokat hanem merjetek szembefordulni a félelmetes helyzettel és higgyétek el jönni fog valami megoldás, kiút és győztesen fogtok kijönni!

Jegyezd meg győztes vagy nem áldozat!

A találékony kutya – avagy Te vagy a legjobb!

Egy öregúr egyszer elhatározza, hogy elmegy Afrikába szafarira. Magával viszi öreg kutyáját, hogy társasága legyen. A kutya egy nap addig kergeti a pillangókat, amíg azt veszi észre, hogy eltévedt. Bóklászik erre-arra, hogy megtalálja az utat, egyszer csak látja, hogy egy leopárd rohan felé láthatóan azért, hogy megegye.

Az öreg kutya azt gondolja: „Ajjaj! Most igazán bajban vagyok!”

 

Észrevesz a közelében néhány csontmaradványt valami dögből, gyorsan elkezdi rágni a csontokat hátat fordítva a közeledő leopárdnak.

Amikor az már majdnem ráugrik, a vén kutya felkiált: „Ez a leopárd igazán finom volt! Vajon találok még egyet?”

Ezt hallván a leopárd az utolsó pillanatban visszafogja az ugrást, rémülettel néz a kutyára, és gyorsan elhordja az irháját.

„Húúú!”, sóhajt a leopárd, „ez meleg volt. Ez a vén kutya majdnem elkapott.”

Közben egy öreg majom, aki végignézte az egész jelenetet egy faágról, arra gondol, hogy hasznot húzhat abból, amit tud, és kialkudhat valami védelmet a leopárdtól.

Utána iramodik, de az öreg kutya, amikor látja teljes sebességgel a leopárd után futni, rájön, hogy valami ravaszság történik. A majom utoléri a leopárdot, elárulja neki a kutya cselét, és alkut ajánl.

Az ifjú leopárd feldühödik, hogy rászedték. „Ide gyere, majom, ugorj a hátamra, és meglátod, hogy jár, aki be akar csapni!”

Az öreg kutya látja a felé rohanó leopárdot a majommal a hátán és nyugtalankodik: „Na, most mit csináljak?” Ám menekülés helyett újra leül háttal a támadóknak, és ismét úgy tesz, mintha nem látta volna őket.

Mihelyt hallótávolságba érnek, felkiált:

„Hol van már az a hülye majom? Már egy órája elküldtem, hogy hozzon egy másik leopárdot!”

Tanulság:

– A nehéz helyzetek nem azért vannak, hogy megad magad, hanem, hogy használd az eszed és találd meg azt a kiutat, amire az ellenséged nem számít!

Nagyon fontos az önmagadról kialakított képed! Amit te gondolsz magadról, úgy fognak mások rád gondolni, amennyire szereted magad, annyira fognak szeretni téged! És nem utolsó sorban nagyon fontos, hogy tud Isten hogyan tekint rád, kinek lát!

Sok ember összetéveszti a szerénységet, alázatot a gyengeséggel, és visszafogottsággal!
A szerénység és alázat nem azt jelenti, hogy senkinek gondolod magad, visszahúzódsz a rivaldafénytől és kerülöd a szereplést! NEM! Érezd úgy, gondold úgy és cselekedj úgy hogy te vagy a legjobb, hogy győztes vagy, hogy van mit adnod az embereknek, és jól járnak ha megismernek és együttműködnek, dolgoznak mondjuk valamiben veled! Tekints magadra úgy mint Isten tökéletes alkotására, aki rendelkezik minden ajándékkal és képességgel, hogy a céljait elérje!
De persze fontos, hogy ennek megfelelően élj cselekedj viselkedj és jelenj is meg!
Legyen legalább egy csinos vagy elegáns ruhád, készíts magadról benne egy nagyon előnyös fényképet és mutatkozz bátran az emberek előtt, magabiztosan és büszkén!

A felfuvalkodottság, a gőg, a kevélység az rossz tényleg, ne az légy!
Tudd mindig, hogy ajándék az élettől, Istentől minden, és bármikor visszaveheti és elveheti de ha jól bánsz vele akkor tudd, hogy a tiéd és légy magabiztos, bátor, legyen jó kiállásod, sugározzon rólad, hogy tudod ki vagy, honnan jössz és hová mégy, és eltökélted, hogy a legjobb a legsikeresebb leszel azon a területen! Te vagy a Sztár, benned van az X faktor, és zseni vagy! Mert ez igaz, hisz minden ember zseninek születik, csak az emberek a képességeik 2%-át ha kihasználják, nem veszik észre, nem fejlesztik magukat!

Pedig benned van a zseni! Találd meg és fejleszd, és légy te a legjobb a saját területeden!

S ha jön szembe a leopárd hogy felfaljon, akkor ne kezdj el szerénykedni, összezsugorodni, vagy könyörögni, hogy ne bántson hanem húzd ki magad, légy magabiztos, nyoma se legyen a félelemnek, és töröld meg a szád, és kiabálj oda neki: Most ettem meg egy leopárdot, te akarsz lenni a következő!?

A Biblia azt mondja: Isten még az ellenségeinket is jó akaróinkká teszi, ha benne bízunk!

Én számtalanszor megtapasztaltam ezt, hogy akik felkeltek ellenem, elestek általam, akik rosszat akartak vagy félre lettek tolva az utamból vagy jóakaróimmá, barátaimmá lettek!

Jó, ha terólad is tudják az emberek, hogy nem érdemes veled kikezdeni, mert védelem alatt állsz!

Ehhez persze kell az igazi alázat és szerénység, hogy bemenj Isten védelmet nyújtó keze alá!

Ragadd meg a bika farkát!

 

 

 

 

 

 

A megragadott lehetőségek megsokszorozódnak.

Ha elhanyagoljuk őket, elhalnak. – John Wicker

Volt egyszer egy fiatal texasi cowboy, aki meg akarta kérni a barátnője kezét. Elment a lány apjához és elmondta, mi a szándéka.

A lány apja végigmérte a fiút és azt mondta:

– Nem bánom, a tied lehet a lányom, de ehhez ki kell állnod egy próbát. Kimegyünk az udvarra és egymás után rád engedek három bikát. Ha bár az egyiknek is sikerül megfognod a farkát, tied a lányom.

Rendben – mondta a fiatal cowboy. – Ez nekem menni fog – gondolta.

Kiállt az udvar közepére, a lány apja meg megy a bikákhoz. Egyszer csak kinyílik a pajtának az ajtaja – és megjelenik egy akkora bika, amekkorát a fiú még életében nem látott. Fújtatott, mellső lábával a földet rúgta, vérben forogtak a szemei. Amikor meglátta az udvaron a cowboyt, azonnal nekiiramodott és nyílegyenesen, dübörögve közeledett feléje.

A fiút páni félelem fogta el. Nem, nem lehet igaz! Ekkora bika nem is létezik! Ennek lehetetlen megfogni a farkát, ez széttipor engem, ha a közelembe engedem! A másik kettő csak könnyebb lesz ennél – gondolta, majd az utolsó pillanatban félreugrott a bika elől, és meg se próbálta elkapni a farkát.

– Hű, ezt megúsztam! A második biztos, hogy nem lesz ilyen vad – gondolta. Majd feszülten várt.

Hamarosan újból kinyílt a pajtának az ajtaja – és megjelent egy, még az előzőnél is nagyobb, erősebb bika. Még vadabbul fújtatott és még erősebben tiporta a földet majd futva, hogy még a föld is beleremegett, elindult a fiú felé.

Rengett az udvar és ahogy szaladt, hatalmas porfelhő maradt a nyomában.

A fiatal cowboy most még jobban megijedt. Nem, ez lehetetlen. Hát ez még az előzőnél is nagyobb, ha ennek megfogom a farkát, azonnal szétrúg a hátsó lábával! Ezt nem kockáztathatom – gondolta reszketve, de már csak egy másodpercig, mert a bika ott is volt, tőle két méterre. Épp, hogy sikerült félreugrania és örült, hogy élve megúszta. Te Úristen, mekkora lesz a harmadik?! – gondolta.

Aztán, ahogy a lány apja mondta, jött egy harmadik bika is. Amikor a fiú meglátta a pajta ajtajában, széles mosolyra húzódott a szája.

– Na, végre! Ezzel nem lesz gond, enyém a lány!

Egy nagyon kicsi és erőtlen, vézna bika jött ki az udvarra. Meglátta a fiút és döcögő léptekkel elindult feléje. Na, most menni fog! – gondolta a fiú és feszülten figyelt, hogy amikor a bika odaér, el tudja kapni a farkát.

Behajlította a térdeit, kissé előrehajolt és hunyorított, hogy jobban lásson. Amikor a bika már-már felöklelte volna, gyorsan oldalra lépett és a bika hátsójához kerülve nagy ívben odakapott, hogy megfogja a farkát, de –

...csak a levegőt markolta, mert a bikának nem volt farka.

Tanulság: Ha megijedsz az élet kihívásaitól, lemaradsz annak az öröméről, amit akkor érez az ember mikor sikerült győznie egy nehézség felett!

A világon sok ember van akik példaképek, akik valami nagyot alkottak, hoztak létre, nagy eredményeket tettek le az asztalra. Talán neked is vannak példaképeid!

Sportolók, olimpiai bajnokok, focisták, vagy esetleg zenészek, vagy feltalálok, esetleg gazdag emberek, vállalkozók akik hatalmas cégeket építettek fel, és olyan dolgokat alkottak meg mint a számítógép, a mobiltelefon, vagy valami super autó, repülőgép stb.

Egy valami közös ezekben az emberekben, sohase a dolgok könnyebbik végét fogták meg, hanem vállalták a nehézségeket, hajlandóak voltak küzdeni, harcolni áldozatokat hozni, még ha az sérülést okozhatott is , kockázatokat, veszélyeket rejtegetett!
Akik arra várnak, hogy majd valami olyan lehetőség esik az ölükbe, ahol fájdalom nélkül, munka és befektetés nélkül lehet majd elismerést, gazdagságot és szabadságot teremteni azok sose viszik semmire, s úgy járnak mint ez az egyszeri ember!

Sohase a könnyű dolgokat keresd ha sikeres gazdag életet akarsz!

Vállald az edzéseket, a sok gyakorlást zenei próbát, tanuld a matekot, tanulj meg a pénzzel bánni, légy kreatív, gondolkozz és alkoss ahelyett, hogy az agyad jelentéktelen, üres, céltalan és sokszor romboló hatású filmekkel, játékokkal vagy csetelésekkel töltenéd!

Ok, nem kell az életed kockáztatni, és fejjel menni a falnak, de sokszor az a bika nem olyan nagy nem is olyan ijesztő, csupán a kényelmed és a biztonsághoz való ragaszkodásod miatt nem mered megkerülni és elkapni  a farkát!

Lágy bátor és légy erős és hozd ki a maximumot magadból!

A benned lakó két farkas meséje.

Egy este az öreg cherokee indián két farkasról mesélt unokájának, melyek minden emberben harcolnak.

Így szólt: „Fiam, a harcot két farkas vívja, mely mindegyikünkben benne lakozik.

 

Az egyik a gonosz.

Ő a harag, az irigység, a féltékenység, a gondok, a fájdalom, a mohóság, az arrogancia, az önsajnálat, a bűn, az előítéletek, a kisebbségi érzések, a hazugságok, az álszentség és az ego.

A másik a jó.

Ő a boldogság, a béke, a szeretet, a remény, a vidámság, az alázat, a jóság, a jóakarat, a rokonszenv, a nagylelkűség, az egyenesség, az együttérzés és a hit.”

Ezek állandóan harcolnak benned, és akár akarod akár nem az ő küzdelmüknek az eredményétől függ az életed alakulása! Ettől függ, hogy sikeres gazdag egészséges pozitív ember leszel-e, akit szeretnek az emberek, akivel szeretnek együtt lenni, aki mindig számíthat mások segítségére, vagy olyan ember leszel akit mindenki elkerül, akivel senki se szeret lenni s aki egész életében sikertelen, eredménytelen és szegény beteges sorsú lesz!

Az unoka pár percig eltűnődött nagyapja szavain, majd megkérdezte:

Nagypapa, ez így nagyon félelmetes!

„Te tudod hogy melyik farkas nyer?”

Az öreg indián ezt válaszolta:

„Az, amelyiket táplálod.”

Igen ez az igazság, ezek a farkasok azzal táplálkoznak csak amit adsz nekik!
Éhen nem tudnak halni, csak háttérbe szorulnak, ha nem táplálod őket!
Ezért egy életen át oda kell figyelni, mivel táplálod  s melyiket!

A táplálék pedig a gondolataid, amiket beengedsz, amiket befogadsz, élvezel, átadod magad nekik!

Minden nap választás kérdése, hogy milyen nap lesz.

Kinek, melyik farkasnak adsz erőt adó táplálékot?

A Biblia ezt úgy hívja, hogy az új ember és az óember harca!
Az új ember aki megtér, és átadja életet Istennek és a jóra törekszik, jó dolgokat tesz, és a jót engedi érvényesülni magában!  A szeretet, a jóság, kedvesség, engedelmesség, alázat, hit, erő, bátorság magvait ápolja a szántóföldjében, vagyis a jó farkast tartja életben!
Kerüli az olyan helyeket ahol a rossz farkas kapna táplálékot, kapna erőre és érezné jól magát!
Nem néz a rossz farkast hizlaló TV műsorokat, nem barangol az internet sötét oldalain, nem barátkozik negatív emberekkel, nem vesz részt zúgolódó, csúfolkodó társaságokban.

Ezzel a jót vonzza be az életébe! Az egészséget, a jólétet és a boldogságot!

Az óember, a rossz farkas viszont nem törődik az erkölccsel, etikával számára nincsenek pozitív értékek! Ő a rosszra akar rávenni, hogy csak magaddal törődj, önző kapzsi ellenséges legyél mindenkivel! Lázadj a határok, a korlátok a tekintélyek ellen és semmi se álljon az utadba, ha kell légy erőszakos, durva, nem baj ha másokat megbántasz!

Ha sokat nézed a TV-t, a mai meséket, filmeket amik csak az erőszakról, durvaságról, varázslásról, és az érzékiségről szólnak, akkor könnyen a rossz farkas kezd el morogni benned, és a jó farkast fogod éheztetni, mert elhiszed, hogy az csak gátolni akar a szabadságodban!

A jó hír, hogy meg lehet öldökölni a rossz farkast, és legyőzve lehet tartani egy életen át, ha az ember elkötelezi magát minden nap a jó számára, és a gondolatait fegyelmezetten, tudatosan a pozitív jó gondolatoknak adja át!

A gyümölcseiről ismersz meg minden fát! Nézd meg milyen gyümölcsei vannak az életednek?

Hol tartasz, milyen az életed? Boldog sikeres egészséges vidám?

Ha még nem akkor kezd el a jó farkast táplálni, s egy gyenge, erőtlen éhező rossz farkas nem tud majd mást tenni, mint átengedni az életed irányítását a jónak!

 

Ki mint vet úgy arat!

Egyszer volt hol  nem volt még az óperenciás tengeren is túl élt 2 jó barát, András és Péter.

A falu szélén laktak, egy nagy domb tetején, ahol mindkettőjüknek nagy kertje volt.

Nagyon jó volt a kertjük földje, minden mag megtermett benne, és bőséges termést hozott.

Ez nagyon jó dolog volt, de úgyanakkor volt egy óriási hátránya is! A föld nem tett különbséget jó és rossz mag között. Ugyanolyan szépen nőtt benne a búza és a kukorica mint a konkoly és a gyom.
Pétert úgy nevelték a szülei, hogy ha majd saját háza és kertje lesz, mindig figyeljen arra, milyen magok kerülnek a földbe, és ha látja, hogy rossz magokat fúj oda a szél, vagy már elkezd növekedni a gaz, akkor tépje ki, ne engedje növekedni azokat!

Arra, is megtanították a szülei, hogy minden nap menjen ki a kertjébe, öntözze a magokat, és tegyen ki madárijesztőt, ami elzavarja a madarakat, amik felakarják szedegetni a magokat amiket vetett!

Sokszor volt, hogy közel a kerítéseikhez ment el egy szekér ami tele volt gyommal, és ezek a gyomok szórták magukból a magvakat, amit a szél egyenesen a kertjükbe fújt be. Péter sokszor figyelmeztette Andrást, hogy figyeljen oda a kertjére, és ne engedje felnőni a gazt, pláne nem a szúrós, mérgező termésű bokrokat. De András nem törődött a figyelmeztetéssel. Eleinte még örült is neki, hogy kizöldült a kertje, és nem kellett fűvesítenie, fákat bokrokat ültetni.

Sőt össze is barátkozott a szekeres emberrel, aki egyre többször ment az ő kertje felé, és amig bent iszogattak, a szél szerte fújta a gazt a kertben, és hamarosan már alig lehetett, bemenni az udvarba hozzá.

Péter amig tudott átment Andráshoz, és próbálta meggyőzni, hogy cselekedjen amig nem késő, de András mindig lerázta vagy durván vagy jóindulatúan, de nem hallgatott rá. Legtöbbször kigúnyolta, s úgy hívta Pétert, hogy precizke, kapálórobot, akinek hiányzik egy kereke, azért nem tud nyugodtan heverészni a kertben, és állandóan csak hajlong, hogy felszedje a rossz magokat, kitépje a kis gyomokat!

Eljött a nyár és Péter kertjében hatalmas gyümölcsök kezdtek érni a fán, gyönyörű nagy dinnyék gömbölyödtek a földön, és a paradicsom paprika palánták is bőséges termést hoztak!

András veteményét viszont felszedegették az égi madarak, vagy úgy benőtte a gaz, hogy nem tudtak megerősödni, termést hozni, ehelyett elfonnyadtak és elszáradtak.

Mig Péter esténként kiült a kertbe a gyönyörű pázsitra, és onnan tekintett szét a vidéken, addig András egyre kevesebbet látott a táj szépségéből, olyan nagyra nőttek a bokrok és a gaz.

Irigy is volt András Péterre és sokszor panaszkodott a szekeres embernek, hogy ez a Péter milyen szerencsés, hogy neki a jobb föld jutott, és a madárijesztője biztos őfelé hajtja a madarakat.

De hogy a mesémnek ne legyen szomorú vége, hozzunk be egy kis Happy End-et!

Mivel András alig tudott kimozdulni a házából, ezért egyre többet bújta az internetet, addig amig egy honlapon nagy betűkkel ezt a feliratot találta, ami nagyon mellbe vágta:

Ahol ma tartasz az a tegnapi döntéseid következménye. Ott vagy ma ahol tegnap lenni akartál!
Bármennyire is tiltakozott a büszkessége, András beismerte, hogy ez az igazság.
Áthívta magához Pétert, bocsánatot kért és megkérte segítsen neki, és mondja el mit kell tennie, hogy az ő kertje is olyan szép legyen mint az övé.

Az első amit el kellett fogadnia, hogy ettől a döntésétől még nem változnak meg azonnal a dolgok, az állapotok! Először ki kell gyomlálnia az egekig érő gazt, kivágni az elterebélyesedett nadragulya bokrokat, sőt gyökerestül kitépni! Csak ha már újra üres a föld, akkor lehet újra vetni, jó magokat és megvárni amig azok kinőnek. Természetesen a gyom újra és újra felakarja ütni a fejét, ezért naponta ki kell tépni az új hajtásokat. A jó magokat pedig védeni kell a madaraktól, öntözni kell s ha már nő a növény akkor ápolni.

A második pedig az, hogy tudatosítani kell magában az élet törvényeit!

  1. Vetés nélkül nincs aratás!
  2. Ki mint vet úgy arat! A föld nem tesz különbséget, amit belevetsz az fog megteremni!

Ha jó magot vetsz jó termést aratsz, ha nadragulya és gaz magok kerülnek bele akkor az fog felnönni benne!

  1. Nincsenek végleges megoldások! Ahogy zuhanyozni is minden nap kell, ha tiszták akarunk maradni, a kertünkről gondoskodni is minden nap kell, mert a rossz magok mindig is lesznek, és a gaz mindig ki akar nőni !
  2. Amit szeretnénk látni a kertünkben azt kell ültetni és kivárni az eredményt!

Tanulság:

  1. Csak ott és akkor tudunk aratni ahol vetettünk! Aki nem vet az nem is fog aratni! Ingyen sajt csak az egérfogóban van! Az életben semmilyen eredmény, siker, nem hullik az ember ölébe!
    Az élet olyan mint egy malacpersely, csak amit beleraktál azt veheted ki belőle! Ezért ha valamit kapni szeretnél, akkor kezd el azt te vetni! Ha azt akarod hogy szeressenek, kezdj el szeretni, azt akarod, hogy mosolygós emberek vegyenek körül, kezdj el mosolyogni.
  2. Az elménk, a gondolataink helye a mi kertünk, szántóföldünk.

Minden gondolat akár rossz akár jó, felnövekszik és hatással lesz az életünkre!

Nincs olyan gondolat ami semleges, ami valamilyen irányba nem befolyásolná az életünket!

A rossz gondolatok, negatív gondolatok olyanok mint a gaz. Gyorsan eluralkodnak az elménken, és vonzzák magukkal a többi negatív gondolatot, érzést! A rosszra mindig fogékonyabb az elménk, a rosszra nem kell tanítani, az valahogy ösztönösen jön! Haragudni, bosszút állni, visszabeszélni, csúfolódni, pesszimistának, cinikusnak lenni nem kell erőfeszítés! A megbocsájtáshoz, a hithez, a pozitív hozzáálláshoz, és kitartáshoz, a szeretethez viszont mindig erőfeszítés kell!

Mindig a gyümölcseiről ismered meg a fát! Jó fa nem terem rossz gyümölcsöt és fordítva a rossz fa sose fog jó gyümölcsöt teremni! A beszéded, a reakcióid, a magatartásod elárulja mi van benned és ha ezt észreveszed az jó jel, ha teszel is a javulásért az még jobb!

Döntsd el milyen életet szeretnél, és ahhoz keresd meg a megfelelő magokat!

Ha egészséges gazdag sikeres boldog életet szeretnél, akkor ki kell gyomlálni és távol kell tartani a negatív gondolatokat, a félelmet, a haragot, irigységet, a rossz híreket, a pesszimista cinikus embereket kerülni kell, és a legfőbb gyommag szórót a televíziót ki kell iktatni az életünkből!

És ahogy mondtam, ha zuhanyozni, fogat mosni minden nap kell, ha tiszták akarunk lenni, úgy még inkább minden nap fel kell töltenünk magunkat pozitív gondolatokkal, jó gondolatokkal, hogy a rossznak már ne legyen helye! Ahhoz pedig, hogy jókat álmodjál, lefekvés előtt jó dolgokra gondoljál, és légy hálás mindenért ami aznap történt veled!

Jó kertészkedést és jó álmokat!

 

Ingyen sajt csak az egérfogóban van!

Volt egyszer egy utazó, aki eltévedt a sivatagban. Már több napja vándorolt az egyformának látszó homok dűnék között, de nem talált lakott helyre, sem oázisra. Lassan elfogyott az utolsó csepp vize is. Irtózatos szomjúság gyötörte, azt gondolta, itt a vég. Úgy érezte ha nem talál valahol vízre, vége az életének, feladja.

Aztán egyszer csak egy elhagyott pálmaligetre bukkant, melynek a közepén egy kis kunyhó állt.

Az utolsó erejével odavánszorgott. Egy kutat talált benne. Erejét megfeszítve pumpálni kezdte. Semmi, a víznyerő csont száraz volt. Mielőtt azonban feladta volna harcot, a tekintete egy kis asztalra tévedt.

Volt rajta egy kulacs, úgy másfél-két literes. És… igen…, tele volt vízzel. Már húzta is volna ki a dugót, hogy kínzó szomjúságán enyhítsen, amikor észrevett egy kis táblácskát mellette, valami írással. Betűzni kezdte, és ez állt rajta:

Vándor! Töltsd a vizet a kútba, az utolsó cseppig, és utána annyi vizet pumpálhatsz, amennyit csak akarsz!

Emberünk dilemmába került. Rettenetesen szomjas volt, de tudta, hogy ennyi vízzel legfeljebb 1-2 nappal élhet tovább, és nem biztos, hogy a következő oázisig el fog érni, ráadásul azt sem tudta, merre induljon.

Te mit tettél volna a helyében? El tudod képzelni, milyen lehet 40 fokban napok óta nem inni? Ha beletölti, és nem jön víz, az a biztos halál. Ha megissza, egy hajszálnyi esélye talán marad.

Észvesztő dilemma!

Mi lenne, ha a felét meginná, és a többit töltené bele? De az írás szerint az utolsó cseppig bele kell töltenie. Nos, a vándor vett egy mély lélegzetet, és beleöntötte az egészet a kútba. Majd elkezdte pumpálni. Először semmi.

Érezte, hogy a forróság ellenére megfagy a vér az ereiben.

Majd halk szörcsögés hallatszott. Aztán néhány koszos, sáros vízcsepp megjelent. Reménykedni kezdett, és még nagyobb erővel pumpálta… Elkezdett folydogálni, és egyre inkább tisztult. Eszeveszett pumpálásba kezdett. Néhány perc múlva bőven folyt a kristály tiszta, hűs víz. Az egész kád megtelt a kút alatt, az utazó nyakig merült a friss, selymes vízbe, és csak ivott és ivott…

Amikor aztán annyi edény megtöltött, amennyit csak elbírt, egy feliratot vett észre kifelé az ajtó felett, melyet eddig nem vett észre:

Vándor! Ne felejts el újra megtölteni a kulacsot, hogy aki utánad jön, szintén ihasson a kútból!

Ezek a kutak úgy működnek – és ez nem kitaláció, tényleg vannak ilyen kutak -, hogy előbb beléjük kell tölteni egy kevés vizet, hogy működésbe lépjenek.

Ebben nagyon hasonlítanak az életben is a legtöbb olyan dologhoz, amelyből nyereséget szeretnénk kivenni. Először bele kell tennünk valamennyit. Kockázatot kell vállalnunk. Hol többet, hol kevesebbet. Minden „kút” más mennyiséget kíván. A felével, vagy csak 99%-al nem elégszik meg.

Az élet minden területén szükség van a vetésre ahhoz, hogy aratás legyen!

  • Ahhoz, hogy a finom péksütemény odakerülhessen reggel az asztalodra, valakinek búzát kellett vetni, hogy liszt legyen!
  • Ahhoz, hogy szép füves legyen a focipálya ahova focizni jársz, valakinek jó magokat kellett vetni.
  • Ahhoz, hogy azok az árnyékot adó nagy fák ott legyenek a parkban, valakinek vetnie kellett, és felnevelni a fákat!

Ingyensajt csak az egérfogóban van, szokták mondani. És így igaz!

Az élet legfontosabb törvénye – olyan mint a gravitáció törvénye – a vetés aratás törvénye, más néven az ok-okozat törvénye! Nincs aratás vetés nélkül,  minden ami történik veled, annak oka van! Valahol valamit vetettél ami felnőtt és gyümölcsöt terem! Nincs eredmény vetés nélkül!

  • Nincs jó osztályzat tanulás nélkül! Nincs elismerés, dicséret, dobogóra állás sport, művészeti teljesítmény , edzés nélkül!
  • Ha azt szeretnéd, hogy sok barátod legyen, szeretetet kell vetned hasznossá kell tenned magad az osztályban, segítened kell másoknak!
  • Ha azt szeretnéd, hogy otthon ne legyen veszekedés, a szüleid boldogan neveljenek akkor  vess feléjük engedelmességet, mosolyogj rájuk és meglátod, hogy mosolyt kapsz vissza!
  • Sok ajándékot szeretnél mikor születésnapod van? Ajándékozz meg te is minél több embert, ha másod nincs akkor egy mosollyal, szeretettel, kedves szavakkal, szüleidet pedig engedelmességgel!
  • Egészséges szeretnél lenni, semmilyen izgalmas eseményről nem lemaradni, bírni a túrázást, a kajakozást, a bringázást? Akkor vetned kell az egészségedbe, és sok nyers zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani, és bevenni a vitaminokat, a spirulinát, ganodermát amit anya ad, és sok tiszta vizet inni, a betegségeket, elhízást okozó kóla helyett!

Egy szó mint száz. Ahhoz, hogy elérd a céljaidat, mindig vetni kell, adni kell, adakozni és áldozatokat hozni!

Aki a gyors élvezeteket keresi, aki mindent gyorsan akar, aki nem tud várni, nem akar vetni, adni, hinni hanem inkább gyorsan kiissza a kulacsot, az kudarcra van ítélve, és mihelyt elfogy a vize, magára marad és óriási bajba kerülhet!

Ezért vessetek, mindig vessetek, hogy mindig legyen mit aratni!

„Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert ’a jókedvű adakozót szereti az Isten’. (2 Korinthus 9:6–7)

Pablo és Bruno – avagy többet ésszel mint erővel!

Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren innen, Közép-Itáliában, mintegy 200 évvel ezelőtt élt két feltörekvő unokatestvér Bruno és Pablo. Sokáig és sokszor álmodoztak arról, hogy egyszer egy szép napon ők lesznek a falu leggazdagabb emberei. Egyszer aztán rájuk köszöntött a szerencse, a falu elöljárója felfogadta őket vízhordónak. Az volt a dolguk, hogy a közeli folyóból hozzanak vizet a község főterén levő víztartályba. Minden vödörért fizetségül 1 garast kaptak.

A két fiatalember jó erőben volt, és szép jövedelemre tettek szert újonnan szerzett munkájukkal.

Igen ám, de Pablonak nem sok öröme telt benne. Szaggatott a dereka, felhólyagosodott  a tenyere. Ő nem az a fajta ember volt, aki beletörődik a dolgokba és elfogadja a rosszat, hanem hit a gondolkozás erejében, és abban, hogy mindig van más választása! Egyszer remek ötlete támadt. Mi lenne, ha nem vödörrel, hanem csővezetékkel hordanánk a vizet?

Megpróbálta a barátját is meggyőzni, ő azonban elégedett volt a meglevő munkájával, a meglevő jövedelmével. Volt már alkalmazott, tudta mit jelent az ha valaki eladja az idejét másnak, és egy életen át más álmaiért céljaiért dolgozik, feladva a saját álmait, csak azért, hogy hó végén megkaphassa a biztos fixet. Ahhoz képest, ez a vízhordó vállalkozás egy arany élet volt!

Elment az eszed?  – mondta Pablonak. Hiszen gazdagok vagyunk. Mienk a legjobb munka a faluban, 100 garast is megkeresek naponta. Ebből hétvégén már új cipőt, hónap végén tehenet, fél év múlva új vityillót vehetek. Két hét fizetett szabadság is jár. Hagyj engem békén a csővezetékkel. Az csak pénzkidobás lenne, mert venni kell szerszámokat, másrészt drága időt venne el a vödörhordástól!

Pablo azonban nem hagyta lebeszélni magát. Hitt az álmában és előre látó volt. Tudta, hogy  el fog jönni az idő amikor már nem fogja bírni a vödörcipelést, és akkor nem lesz miből élnie!

Ezért a nap egyik felében vödröt hordott, a másikban pedig árkot ásott. Eleinte megcsappant a jövedelme, mivel az építkezés alatt kevesebb vödröt tudott hordani, de tudta, hogy legkésőbb két év múlva felépül a vezeték. „Rövidtávon verejték, hosszú távon nyereség, ha elkészül a vezeték” biztatgatta magát. Lassan csak centinként haladt előre, ezért gyakran mondogatta magában: Egy centi két centi, a dolgom majd helyrebiccenti! Aztán a centikből méterek lettek, a méterekből kilométerek. Esténként fáradtan de bizakodva ment haza, szerény otthonába, nem figyelve arra, hogy elhaladva a kocsma mellett, mindig kinevették, és csöves Pablonak csúfolták.

Amíg ő építkezett, Bruno, aki a vödörhordásból élt, szép jövedelemre tett szert. Felcicomázott szamárháton járt, új faházban lakott, nagy lakomákat csapott esténként és kivívta a falusiak tiszteletét.

Úgy gondolta, jó lenne még több pénz, ezért növelte a vödrök méretét, és kicsit gyorsított a tempón.

Eleinte nagyon lelkes volt, mert naponta több volt bevétele. Azonban ő csak a mában gondolkodott, és nem tekintett a jövőbe! És ennek meg lett a következménye! Hamarosan egyre hamarabb elfáradt, meg kellett állnia piheni, és egyre gyakrabban esett el, mikor kiborult a víz és újra kellett indulnia. Volt, hogy reggel nem tudott felkelni, és így egyre megbízhatatlanabbá vált. Aggodalmas és depressziós lett, és bizonytalanak látta a jövőt! A függőágy helyett egyre többet járt a kocsmába, egész nap cigarettával és alkohollal próbálta elnyomni a fájdalmait és keserűségét, és egyre dühösebb volt, hogy az életét vízhordással kell eltöltenie. A faluban már mindenki kerülte, senki se akart vele beszélni, mert állandóan csak negatív volt, és mindenkibe belekötött.

Eközben, két év kemény munkájával elkészült Pablo vezetéke. A falusiak mind odasereglettek, amikor a víz a falu tározójába zúdult. Pablonak nem kellett több vödröt cipelnie. A friss víz folyamatosan folyt. Folyt, amíg Pablo evett, folyt, amíg aludt, folyt hétvégenként, amíg szórakozott. És minél több víz folyik a faluba, annál több pénz folyt be Pablo zsebébe. A friss víztől a falu is felvirágzott. Egyre többen költöztek be.

Csak Bruno járt egyre görnyedtebben, gondterheltebben. Munkáját elveszítette, jövedelme nem volt, a vödörhordástól megfáradt a teste. Nem talált új munkát magának. Pablo szomorúan látta, hogy régi barátja koldus szegényen tengeti napjait. Gondolt egy nagyot. és odament hozzá.. Na, nem azért, hogy gúnyolódjon, hanem hogy segítsen. Az eltelt két év alatt én sokat tanultam – mondta. Tudom, hol és hogyan ássak, tudom, milyen szerszámokat használjak, sőt kitaláltam eszközöket amikkel megtalálom a könnyebben ásható talajt, így te már az én tapasztalataimra támaszkodva tudsz dolgozni! Én  most már évente képes vagyok egy csővezetéket felépíteni. Megtanítlak téged is rá, aztán együtt megtanítunk másokat, hogy ők is megtanítsanak másokat, míg nem a világ összes falujában csővezeték lesz. Ha csak néhány fillért kapunk a tanításért, minden csőből átfolyó vízért, sok pénz folyik a zsebünkbe.

Végül Bruno megértette a lényeget, és társult Pabloval.

 Ahogy bejárták a világot, mindenhol találkoztak görnyedt és fáradt emberekkel, akik a vödreiket cipelték, és próbáltak vízhordásból megélni. Mindig megálltak és elmesélték a történetüket és felajánlották segítségüket!

Sajnos azonban a vödörcipelők 85%-a meg se akarta hallgatni őket, vagy meghallgatta, de elutasította. Mindig előkerültek a kifogások és a paradigmák amik miatt nem tudták nem akarták elhinni, hogy van értelme csővezeték építésbe kezdeni. Ilyeneket mondtak mindig:

Nekem nincs időm erre , dolgoznom kell!

Nekem most kell a pénz azonnal, nem tehetem meg, hogy olyat csináljak ami majd csak 2 év múlva, kezd el pénzt hozni!

Világéletemben vödröt hordtam, megmaradok annál amihez értek.

Persze csak azért akartok beszervezni, hogy meggazdagodjatok rajtunk!

Könnyű nektek, mert az elején csatlakoztatok, de ma már mindenki ezzel a csővezetékes ötlettel házal. Múltkor is volt valaki aki beszedte a pénzt az emberektől ásóra, meg valami ásás képzésre, aztán lelépett a pénzzel! Azóta nem hiszünk a csővezetékeseknek, mind lehúzás és átverés!

Én tisztességesen dolgozom, ti pedig csak mindig a munka könnyebbik végét akarjátok megfogni!

Pablo és Bruno nem állt neki senkit győzködni, senkit se akartak megváltoztatni. A világon már több helyen épültek csővezetékeik, és sok munkatársat tanítottak meg a folyamatokra. Családot alapítottak és gyerekeket vállaltak, bátran, mert tudták, hogy a csővezetékek után kapott passzív jövedelmek a haláluk után is képződni fognak, így gyermekeik, unokáik is mind biztos megélhetést örökölnek majd!

Itt a vége fuss el vége, a mesének sosincs vége!