Tag Archive for otthoni munka

A zuhanó repülőgép – vicces de szomorú történet

Repülőgépes vicc – vedd komolyan az életet és győzd le a nehézségeket!

zuhanó repülőgépRepülőgépen 15 perc repülés után a pilóta az utasokhoz szól a hangosbemondón:

– Hölgyeim és uraim, egy kis baj történt! Sajnos leállt az egyik hajtóművünk, de nincsen semmi baj. Ez egy nagyon biztonságos gép. Négy hajtóművel rendelkezik, így a másik három gond nélkül elviszi a gépet. A menetidő azonban egy órával meghosszabbodik.

Később ismét jelentkezik a pilóta:

– Hölgyeim és uraim! Ismét gond van, leállt a másik hajtóművünk is. A maradék két hajtómű elég ahhoz, hogy a legközelebbi repülőtéren leszálljunk.

Hamarosan ismét jön a bejelentés:

– Hölgyeim és uraim, megint leállt egy hajtóművünk! Mivel csak egy hajtóművünk maradt, ez csak nagyon lassan tudja mozgatni a gépet, így megkezdjük a leszállást.

Ekkor az egyik utas odaszól a szomszédjának:

Na, ez szép! Az a maradék hajtómű is leáll, aztán itt ragadunk egész napra!

Tanulság:

Az emberek hajlamosak komolytalanul venni az életet, annak törvényeit, működését, és használati utasításait!

Talán olyan törvényeket még figyelembe vesznek mint a gravitáció törvénye, és ezért nem ugranak le a toronyház tetejéről, de az emberi életet irányító alapvető törvényeket a legtöbb ember igyekszik figyelmen kívül hagyni! A szabadság alatt azt értik, hogy bármit megtehetnek, semminek se lesz büntetése, mert az élet számukra arról szól, hogy élvezzenek ki mindent ami élvezetet okoz, és adjanak meg mindent a testüknek ami jó érzést hoz. Nem törődnek azzal, hogy mi lesz a következménye, sőt amikor jönnek a negatív események, bajok, akkor se tudják összekötni azzal amit csináltak, egyszerűen nem fogják fel a veszélyt, s hogy az életmódjuk, életvitelük, a gondolkodásuk az oka annak, amilyen helyzetbe kerültek, vagy kerülhetnek!

Rajzolhatsz bármekkora halálfejet a cigarettás dobozra ők akkor is elszívják, mutathatsz képeket az alkoholtól tönkre ment májakról ők akkor is megisszák! Bebizonyíthatod, hogy a betegségek hátterében 90%-ban a helytelen életmód, a helytelen táplálkozás, a helytelen gondolkozás, a negatív érzelmek és gondolatok vannak, ők akkor se hajlandóak változtatni!

Lehet, a viccet folytatva, hogyha elkezd zuhanni a gép, akkor még örülnek is, hogy végre beindult, és nem késnek le a buliról ahova tartottak!

Nem törődnek a vonzás, a vetés aratás, a hit, a helyettesítés, a vizualizáció, a szeretet stb. törvényeivel, mert azt gondolják, hogy bármit bárhol bármikor megtehetnek, nekik senki se szabjon határokat, korlátokat, ne állítson fel szabályokat, senki se mondja meg mi a jó és mi a rossz.

Azt állítják semmi se rossz, minden csak gondolkodás kérdése, és az ember szabad lény, bármit megtehet, senkinek se tartozik elszámolással. Egyszer élünk, élvezzük ki amíg lehet ugyebár.

Erkölcsi mércékről, erkölcsi elvárásokról, alapokról, az emberi élet méltóságáról, persze hallani se akarnak! Ha valaki hitről, Istenről, Bibliáról, a bibliai erkölcsi alapokról, férfi és nő közötti boldog kapcsolat alapjairól, a teremtésről, sőt az utolsó időkről beszél, amikor majd mindannyiunknak meg kell állnia Isten előtt, és minden tettünk, gondolatunk, cselekedetünk meg lesz ítélve, NO ettől aztán kiüt a biztosíték a legtöbb embernél! 

Ők úgy gondolják, hogy mindent szabad, nincs olyan hogy bűn, felrúghatják a természet folyását, kitalálhatnak maguknak saját erkölcsi rendet vagy rendetlenséget, felszabadíthatják magukban a libidót az érzékiséget, ha kell áruba bocsáthatják a testüket, eladhatják a lelküket, és aki ezt bírálni meri, megkérdőjelezi az mind gonosz, agymosott, szektás, ítélkező, törvénykező és nem felvilágosult, nem modern.

Ők úgy gondolják hogy náluk vannak az értékek, és akik ettől megakarják őket fosztani, azok visszaélnek a hatalmukkal, kirekesztők, ítélkezők és ez ellen nekik tüntetni muszáj.

Az emberek többsége nem akarja észrevenni felfogni hogy a gépe zuhan, az utolsó pillanatig sem!

Talán azért mert nem elég fontos neki az hogy repüljön! Talán nem értékeli eléggé hogy egészséges lehet, hogy szép az élet, hogy boldog emberi kapcsolatai lehetnek, hogy segíthet másoknak, hogy alkothat, szebbé teheti a világot! Talán ha volnának komoly céljai, álmai, ha szeretné az életet, látná a lelki és szellemi törvények hasznát és szükségességét, nem ellenséget korlátokat látna bennük, akkor talán odafigyelnének a jelzésekre és változtatnának az életükön!

Talán akkor észrevennék, hogy amit ők szabadságnak hívnak, igazából rabság!
Nem tudnak meglenni már a cigi nélkül, a pia nélkül, a bulik a kicsapongás az élvezetek a test örömeinek túlhajszolása nélkül! Ezek nélkül számukra az élet sivár lenne. Talán ezért nem zavarja őket a zuhanás, és nem veszik komolyan a figyelmeztetéseket!

Aztán ha beüt a krach, és megjön a diagnózis valami gyógyíthatatlan betegségről, vagy balesetet okoznak és szenvednek el, vagy kirúgják a munkahelyéről, tönkremegy a vállalkozásuk, a házasságuk, az emberek mind elfordulnak tőlük, ha nincs pénzed a „barátok” is elhagynak, és depresszió vagy pánik veri fel a fejét az addigi „nagy örömök” helyett akkor jön majd a mások hibáztatása.

Akkor előkerül Isten akit szidni lehet, a sors ami hibás mindenért, a kormány a politikusok, a gazdasági helyzet, és talán a szűlők is, akik hibásak mert nem adtak meg nekünk mindent, nehéz gyerekkorunk volt!

Ilyen az élet! Kis kavicsokkal dobál meg minket – figyelmeztetésképpen. Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg. Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket. És akkor még van képünk azt mondani: “Miért pont én…?”

(Andrew Matthews: Hallgass a szívedre)

Kérlek kedves hallgatóm, olvasóm ezért ne vedd tolakodásnak és kemény beszédnek e sorokat, hátha ez még csak egy kis kavics, hogy figyelmeztessen, hogy ideje komolyan venned, hogy a repülőgéped zuhan, és ideje változtatnod a dolgokon és komolyan venned az emberi élet használati utasításait, spirituális erkölcsi lelki szellemi és a gazdasági törvényeit is, mert ezek nem ellened hanem a te védelmedben születtek!

Hidd el az élet szép, csodálatos, fantasztikus és nem kell szebbé tenned, hamis élvezetek behozatalával, és az erkölcsi törvények felrúgásával!

Ha nem akarod, hogy hirtelen “zuhanó gépen találd magad” mert kirúgnak a stabilnak hitt állásodból, vagy tönkremegy a vállalkozásod egy hirtelen építkezés, forgalomelterelés, új jogszabály stb miatt, akkor teremts magadnak időben egy passzív jövedelem forrást, amire itt az oldalon találsz lehetőséget. Nézd át plusz pénzforrás ajánlatunkat: http://pluszpenzforras.info/alkalmazottaknak/

Alkalmazottaknak

Ha megakarod tanulni, hogy kereshetsz pénzt az interneten, online otthoni munkával akkor látogass el erre az oldalra ahol döbbenetes áron kaphatsz képzést és segítséget:

Online Siker Klub

Pablo és Bruno – avagy többet ésszel mint erővel!

Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren innen, Közép-Itáliában, mintegy 200 évvel ezelőtt élt két feltörekvő unokatestvér Bruno és Pablo. Sokáig és sokszor álmodoztak arról, hogy egyszer egy szép napon ők lesznek a falu leggazdagabb emberei. Egyszer aztán rájuk köszöntött a szerencse, a falu elöljárója felfogadta őket vízhordónak. Az volt a dolguk, hogy a közeli folyóból hozzanak vizet a község főterén levő víztartályba. Minden vödörért fizetségül 1 garast kaptak.

A két fiatalember jó erőben volt, és szép jövedelemre tettek szert újonnan szerzett munkájukkal.

Igen ám, de Pablonak nem sok öröme telt benne. Szaggatott a dereka, felhólyagosodott  a tenyere. Ő nem az a fajta ember volt, aki beletörődik a dolgokba és elfogadja a rosszat, hanem hit a gondolkozás erejében, és abban, hogy mindig van más választása! Egyszer remek ötlete támadt. Mi lenne, ha nem vödörrel, hanem csővezetékkel hordanánk a vizet?

Megpróbálta a barátját is meggyőzni, ő azonban elégedett volt a meglevő munkájával, a meglevő jövedelmével. Volt már alkalmazott, tudta mit jelent az ha valaki eladja az idejét másnak, és egy életen át más álmaiért céljaiért dolgozik, feladva a saját álmait, csak azért, hogy hó végén megkaphassa a biztos fixet. Ahhoz képest, ez a vízhordó vállalkozás egy arany élet volt!

Elment az eszed?  – mondta Pablonak. Hiszen gazdagok vagyunk. Mienk a legjobb munka a faluban, 100 garast is megkeresek naponta. Ebből hétvégén már új cipőt, hónap végén tehenet, fél év múlva új vityillót vehetek. Két hét fizetett szabadság is jár. Hagyj engem békén a csővezetékkel. Az csak pénzkidobás lenne, mert venni kell szerszámokat, másrészt drága időt venne el a vödörhordástól!

Pablo azonban nem hagyta lebeszélni magát. Hitt az álmában és előre látó volt. Tudta, hogy  el fog jönni az idő amikor már nem fogja bírni a vödörcipelést, és akkor nem lesz miből élnie!

Ezért a nap egyik felében vödröt hordott, a másikban pedig árkot ásott. Eleinte megcsappant a jövedelme, mivel az építkezés alatt kevesebb vödröt tudott hordani, de tudta, hogy legkésőbb két év múlva felépül a vezeték. „Rövidtávon verejték, hosszú távon nyereség, ha elkészül a vezeték” biztatgatta magát. Lassan csak centinként haladt előre, ezért gyakran mondogatta magában: Egy centi két centi, a dolgom majd helyrebiccenti! Aztán a centikből méterek lettek, a méterekből kilométerek. Esténként fáradtan de bizakodva ment haza, szerény otthonába, nem figyelve arra, hogy elhaladva a kocsma mellett, mindig kinevették, és csöves Pablonak csúfolták.

Amíg ő építkezett, Bruno, aki a vödörhordásból élt, szép jövedelemre tett szert. Felcicomázott szamárháton járt, új faházban lakott, nagy lakomákat csapott esténként és kivívta a falusiak tiszteletét.

Úgy gondolta, jó lenne még több pénz, ezért növelte a vödrök méretét, és kicsit gyorsított a tempón.

Eleinte nagyon lelkes volt, mert naponta több volt bevétele. Azonban ő csak a mában gondolkodott, és nem tekintett a jövőbe! És ennek meg lett a következménye! Hamarosan egyre hamarabb elfáradt, meg kellett állnia piheni, és egyre gyakrabban esett el, mikor kiborult a víz és újra kellett indulnia. Volt, hogy reggel nem tudott felkelni, és így egyre megbízhatatlanabbá vált. Aggodalmas és depressziós lett, és bizonytalanak látta a jövőt! A függőágy helyett egyre többet járt a kocsmába, egész nap cigarettával és alkohollal próbálta elnyomni a fájdalmait és keserűségét, és egyre dühösebb volt, hogy az életét vízhordással kell eltöltenie. A faluban már mindenki kerülte, senki se akart vele beszélni, mert állandóan csak negatív volt, és mindenkibe belekötött.

Eközben, két év kemény munkájával elkészült Pablo vezetéke. A falusiak mind odasereglettek, amikor a víz a falu tározójába zúdult. Pablonak nem kellett több vödröt cipelnie. A friss víz folyamatosan folyt. Folyt, amíg Pablo evett, folyt, amíg aludt, folyt hétvégenként, amíg szórakozott. És minél több víz folyik a faluba, annál több pénz folyt be Pablo zsebébe. A friss víztől a falu is felvirágzott. Egyre többen költöztek be.

Csak Bruno járt egyre görnyedtebben, gondterheltebben. Munkáját elveszítette, jövedelme nem volt, a vödörhordástól megfáradt a teste. Nem talált új munkát magának. Pablo szomorúan látta, hogy régi barátja koldus szegényen tengeti napjait. Gondolt egy nagyot. és odament hozzá.. Na, nem azért, hogy gúnyolódjon, hanem hogy segítsen. Az eltelt két év alatt én sokat tanultam – mondta. Tudom, hol és hogyan ássak, tudom, milyen szerszámokat használjak, sőt kitaláltam eszközöket amikkel megtalálom a könnyebben ásható talajt, így te már az én tapasztalataimra támaszkodva tudsz dolgozni! Én  most már évente képes vagyok egy csővezetéket felépíteni. Megtanítlak téged is rá, aztán együtt megtanítunk másokat, hogy ők is megtanítsanak másokat, míg nem a világ összes falujában csővezeték lesz. Ha csak néhány fillért kapunk a tanításért, minden csőből átfolyó vízért, sok pénz folyik a zsebünkbe.

Végül Bruno megértette a lényeget, és társult Pabloval.

 Ahogy bejárták a világot, mindenhol találkoztak görnyedt és fáradt emberekkel, akik a vödreiket cipelték, és próbáltak vízhordásból megélni. Mindig megálltak és elmesélték a történetüket és felajánlották segítségüket!

Sajnos azonban a vödörcipelők 85%-a meg se akarta hallgatni őket, vagy meghallgatta, de elutasította. Mindig előkerültek a kifogások és a paradigmák amik miatt nem tudták nem akarták elhinni, hogy van értelme csővezeték építésbe kezdeni. Ilyeneket mondtak mindig:

Nekem nincs időm erre , dolgoznom kell!

Nekem most kell a pénz azonnal, nem tehetem meg, hogy olyat csináljak ami majd csak 2 év múlva, kezd el pénzt hozni!

Világéletemben vödröt hordtam, megmaradok annál amihez értek.

Persze csak azért akartok beszervezni, hogy meggazdagodjatok rajtunk!

Könnyű nektek, mert az elején csatlakoztatok, de ma már mindenki ezzel a csővezetékes ötlettel házal. Múltkor is volt valaki aki beszedte a pénzt az emberektől ásóra, meg valami ásás képzésre, aztán lelépett a pénzzel! Azóta nem hiszünk a csővezetékeseknek, mind lehúzás és átverés!

Én tisztességesen dolgozom, ti pedig csak mindig a munka könnyebbik végét akarjátok megfogni!

Pablo és Bruno nem állt neki senkit győzködni, senkit se akartak megváltoztatni. A világon már több helyen épültek csővezetékeik, és sok munkatársat tanítottak meg a folyamatokra. Családot alapítottak és gyerekeket vállaltak, bátran, mert tudták, hogy a csővezetékek után kapott passzív jövedelmek a haláluk után is képződni fognak, így gyermekeik, unokáik is mind biztos megélhetést örökölnek majd!

Itt a vége fuss el vége, a mesének sosincs vége!