Tag Archive for onlinemami

Ki mint vet úgy arat!

Egyszer volt hol  nem volt még az óperenciás tengeren is túl élt 2 jó barát, András és Péter.

A falu szélén laktak, egy nagy domb tetején, ahol mindkettőjüknek nagy kertje volt.

Nagyon jó volt a kertjük földje, minden mag megtermett benne, és bőséges termést hozott.

Ez nagyon jó dolog volt, de úgyanakkor volt egy óriási hátránya is! A föld nem tett különbséget jó és rossz mag között. Ugyanolyan szépen nőtt benne a búza és a kukorica mint a konkoly és a gyom.
Pétert úgy nevelték a szülei, hogy ha majd saját háza és kertje lesz, mindig figyeljen arra, milyen magok kerülnek a földbe, és ha látja, hogy rossz magokat fúj oda a szél, vagy már elkezd növekedni a gaz, akkor tépje ki, ne engedje növekedni azokat!

Arra, is megtanították a szülei, hogy minden nap menjen ki a kertjébe, öntözze a magokat, és tegyen ki madárijesztőt, ami elzavarja a madarakat, amik felakarják szedegetni a magokat amiket vetett!

Sokszor volt, hogy közel a kerítéseikhez ment el egy szekér ami tele volt gyommal, és ezek a gyomok szórták magukból a magvakat, amit a szél egyenesen a kertjükbe fújt be. Péter sokszor figyelmeztette Andrást, hogy figyeljen oda a kertjére, és ne engedje felnőni a gazt, pláne nem a szúrós, mérgező termésű bokrokat. De András nem törődött a figyelmeztetéssel. Eleinte még örült is neki, hogy kizöldült a kertje, és nem kellett fűvesítenie, fákat bokrokat ültetni.

Sőt össze is barátkozott a szekeres emberrel, aki egyre többször ment az ő kertje felé, és amig bent iszogattak, a szél szerte fújta a gazt a kertben, és hamarosan már alig lehetett, bemenni az udvarba hozzá.

Péter amig tudott átment Andráshoz, és próbálta meggyőzni, hogy cselekedjen amig nem késő, de András mindig lerázta vagy durván vagy jóindulatúan, de nem hallgatott rá. Legtöbbször kigúnyolta, s úgy hívta Pétert, hogy precizke, kapálórobot, akinek hiányzik egy kereke, azért nem tud nyugodtan heverészni a kertben, és állandóan csak hajlong, hogy felszedje a rossz magokat, kitépje a kis gyomokat!

Eljött a nyár és Péter kertjében hatalmas gyümölcsök kezdtek érni a fán, gyönyörű nagy dinnyék gömbölyödtek a földön, és a paradicsom paprika palánták is bőséges termést hoztak!

András veteményét viszont felszedegették az égi madarak, vagy úgy benőtte a gaz, hogy nem tudtak megerősödni, termést hozni, ehelyett elfonnyadtak és elszáradtak.

Mig Péter esténként kiült a kertbe a gyönyörű pázsitra, és onnan tekintett szét a vidéken, addig András egyre kevesebbet látott a táj szépségéből, olyan nagyra nőttek a bokrok és a gaz.

Irigy is volt András Péterre és sokszor panaszkodott a szekeres embernek, hogy ez a Péter milyen szerencsés, hogy neki a jobb föld jutott, és a madárijesztője biztos őfelé hajtja a madarakat.

De hogy a mesémnek ne legyen szomorú vége, hozzunk be egy kis Happy End-et!

Mivel András alig tudott kimozdulni a házából, ezért egyre többet bújta az internetet, addig amig egy honlapon nagy betűkkel ezt a feliratot találta, ami nagyon mellbe vágta:

Ahol ma tartasz az a tegnapi döntéseid következménye. Ott vagy ma ahol tegnap lenni akartál!
Bármennyire is tiltakozott a büszkessége, András beismerte, hogy ez az igazság.
Áthívta magához Pétert, bocsánatot kért és megkérte segítsen neki, és mondja el mit kell tennie, hogy az ő kertje is olyan szép legyen mint az övé.

Az első amit el kellett fogadnia, hogy ettől a döntésétől még nem változnak meg azonnal a dolgok, az állapotok! Először ki kell gyomlálnia az egekig érő gazt, kivágni az elterebélyesedett nadragulya bokrokat, sőt gyökerestül kitépni! Csak ha már újra üres a föld, akkor lehet újra vetni, jó magokat és megvárni amig azok kinőnek. Természetesen a gyom újra és újra felakarja ütni a fejét, ezért naponta ki kell tépni az új hajtásokat. A jó magokat pedig védeni kell a madaraktól, öntözni kell s ha már nő a növény akkor ápolni.

A második pedig az, hogy tudatosítani kell magában az élet törvényeit!

  1. Vetés nélkül nincs aratás!
  2. Ki mint vet úgy arat! A föld nem tesz különbséget, amit belevetsz az fog megteremni!

Ha jó magot vetsz jó termést aratsz, ha nadragulya és gaz magok kerülnek bele akkor az fog felnönni benne!

  1. Nincsenek végleges megoldások! Ahogy zuhanyozni is minden nap kell, ha tiszták akarunk maradni, a kertünkről gondoskodni is minden nap kell, mert a rossz magok mindig is lesznek, és a gaz mindig ki akar nőni !
  2. Amit szeretnénk látni a kertünkben azt kell ültetni és kivárni az eredményt!

Tanulság:

  1. Csak ott és akkor tudunk aratni ahol vetettünk! Aki nem vet az nem is fog aratni! Ingyen sajt csak az egérfogóban van! Az életben semmilyen eredmény, siker, nem hullik az ember ölébe!
    Az élet olyan mint egy malacpersely, csak amit beleraktál azt veheted ki belőle! Ezért ha valamit kapni szeretnél, akkor kezd el azt te vetni! Ha azt akarod hogy szeressenek, kezdj el szeretni, azt akarod, hogy mosolygós emberek vegyenek körül, kezdj el mosolyogni.
  2. Az elménk, a gondolataink helye a mi kertünk, szántóföldünk.

Minden gondolat akár rossz akár jó, felnövekszik és hatással lesz az életünkre!

Nincs olyan gondolat ami semleges, ami valamilyen irányba nem befolyásolná az életünket!

A rossz gondolatok, negatív gondolatok olyanok mint a gaz. Gyorsan eluralkodnak az elménken, és vonzzák magukkal a többi negatív gondolatot, érzést! A rosszra mindig fogékonyabb az elménk, a rosszra nem kell tanítani, az valahogy ösztönösen jön! Haragudni, bosszút állni, visszabeszélni, csúfolódni, pesszimistának, cinikusnak lenni nem kell erőfeszítés! A megbocsájtáshoz, a hithez, a pozitív hozzáálláshoz, és kitartáshoz, a szeretethez viszont mindig erőfeszítés kell!

Mindig a gyümölcseiről ismered meg a fát! Jó fa nem terem rossz gyümölcsöt és fordítva a rossz fa sose fog jó gyümölcsöt teremni! A beszéded, a reakcióid, a magatartásod elárulja mi van benned és ha ezt észreveszed az jó jel, ha teszel is a javulásért az még jobb!

Döntsd el milyen életet szeretnél, és ahhoz keresd meg a megfelelő magokat!

Ha egészséges gazdag sikeres boldog életet szeretnél, akkor ki kell gyomlálni és távol kell tartani a negatív gondolatokat, a félelmet, a haragot, irigységet, a rossz híreket, a pesszimista cinikus embereket kerülni kell, és a legfőbb gyommag szórót a televíziót ki kell iktatni az életünkből!

És ahogy mondtam, ha zuhanyozni, fogat mosni minden nap kell, ha tiszták akarunk lenni, úgy még inkább minden nap fel kell töltenünk magunkat pozitív gondolatokkal, jó gondolatokkal, hogy a rossznak már ne legyen helye! Ahhoz pedig, hogy jókat álmodjál, lefekvés előtt jó dolgokra gondoljál, és légy hálás mindenért ami aznap történt veled!

Jó kertészkedést és jó álmokat!

 

Pablo és Bruno – avagy többet ésszel mint erővel!

Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren innen, Közép-Itáliában, mintegy 200 évvel ezelőtt élt két feltörekvő unokatestvér Bruno és Pablo. Sokáig és sokszor álmodoztak arról, hogy egyszer egy szép napon ők lesznek a falu leggazdagabb emberei. Egyszer aztán rájuk köszöntött a szerencse, a falu elöljárója felfogadta őket vízhordónak. Az volt a dolguk, hogy a közeli folyóból hozzanak vizet a község főterén levő víztartályba. Minden vödörért fizetségül 1 garast kaptak.

A két fiatalember jó erőben volt, és szép jövedelemre tettek szert újonnan szerzett munkájukkal.

Igen ám, de Pablonak nem sok öröme telt benne. Szaggatott a dereka, felhólyagosodott  a tenyere. Ő nem az a fajta ember volt, aki beletörődik a dolgokba és elfogadja a rosszat, hanem hit a gondolkozás erejében, és abban, hogy mindig van más választása! Egyszer remek ötlete támadt. Mi lenne, ha nem vödörrel, hanem csővezetékkel hordanánk a vizet?

Megpróbálta a barátját is meggyőzni, ő azonban elégedett volt a meglevő munkájával, a meglevő jövedelmével. Volt már alkalmazott, tudta mit jelent az ha valaki eladja az idejét másnak, és egy életen át más álmaiért céljaiért dolgozik, feladva a saját álmait, csak azért, hogy hó végén megkaphassa a biztos fixet. Ahhoz képest, ez a vízhordó vállalkozás egy arany élet volt!

Elment az eszed?  – mondta Pablonak. Hiszen gazdagok vagyunk. Mienk a legjobb munka a faluban, 100 garast is megkeresek naponta. Ebből hétvégén már új cipőt, hónap végén tehenet, fél év múlva új vityillót vehetek. Két hét fizetett szabadság is jár. Hagyj engem békén a csővezetékkel. Az csak pénzkidobás lenne, mert venni kell szerszámokat, másrészt drága időt venne el a vödörhordástól!

Pablo azonban nem hagyta lebeszélni magát. Hitt az álmában és előre látó volt. Tudta, hogy  el fog jönni az idő amikor már nem fogja bírni a vödörcipelést, és akkor nem lesz miből élnie!

Ezért a nap egyik felében vödröt hordott, a másikban pedig árkot ásott. Eleinte megcsappant a jövedelme, mivel az építkezés alatt kevesebb vödröt tudott hordani, de tudta, hogy legkésőbb két év múlva felépül a vezeték. „Rövidtávon verejték, hosszú távon nyereség, ha elkészül a vezeték” biztatgatta magát. Lassan csak centinként haladt előre, ezért gyakran mondogatta magában: Egy centi két centi, a dolgom majd helyrebiccenti! Aztán a centikből méterek lettek, a méterekből kilométerek. Esténként fáradtan de bizakodva ment haza, szerény otthonába, nem figyelve arra, hogy elhaladva a kocsma mellett, mindig kinevették, és csöves Pablonak csúfolták.

Amíg ő építkezett, Bruno, aki a vödörhordásból élt, szép jövedelemre tett szert. Felcicomázott szamárháton járt, új faházban lakott, nagy lakomákat csapott esténként és kivívta a falusiak tiszteletét.

Úgy gondolta, jó lenne még több pénz, ezért növelte a vödrök méretét, és kicsit gyorsított a tempón.

Eleinte nagyon lelkes volt, mert naponta több volt bevétele. Azonban ő csak a mában gondolkodott, és nem tekintett a jövőbe! És ennek meg lett a következménye! Hamarosan egyre hamarabb elfáradt, meg kellett állnia piheni, és egyre gyakrabban esett el, mikor kiborult a víz és újra kellett indulnia. Volt, hogy reggel nem tudott felkelni, és így egyre megbízhatatlanabbá vált. Aggodalmas és depressziós lett, és bizonytalanak látta a jövőt! A függőágy helyett egyre többet járt a kocsmába, egész nap cigarettával és alkohollal próbálta elnyomni a fájdalmait és keserűségét, és egyre dühösebb volt, hogy az életét vízhordással kell eltöltenie. A faluban már mindenki kerülte, senki se akart vele beszélni, mert állandóan csak negatív volt, és mindenkibe belekötött.

Eközben, két év kemény munkájával elkészült Pablo vezetéke. A falusiak mind odasereglettek, amikor a víz a falu tározójába zúdult. Pablonak nem kellett több vödröt cipelnie. A friss víz folyamatosan folyt. Folyt, amíg Pablo evett, folyt, amíg aludt, folyt hétvégenként, amíg szórakozott. És minél több víz folyik a faluba, annál több pénz folyt be Pablo zsebébe. A friss víztől a falu is felvirágzott. Egyre többen költöztek be.

Csak Bruno járt egyre görnyedtebben, gondterheltebben. Munkáját elveszítette, jövedelme nem volt, a vödörhordástól megfáradt a teste. Nem talált új munkát magának. Pablo szomorúan látta, hogy régi barátja koldus szegényen tengeti napjait. Gondolt egy nagyot. és odament hozzá.. Na, nem azért, hogy gúnyolódjon, hanem hogy segítsen. Az eltelt két év alatt én sokat tanultam – mondta. Tudom, hol és hogyan ássak, tudom, milyen szerszámokat használjak, sőt kitaláltam eszközöket amikkel megtalálom a könnyebben ásható talajt, így te már az én tapasztalataimra támaszkodva tudsz dolgozni! Én  most már évente képes vagyok egy csővezetéket felépíteni. Megtanítlak téged is rá, aztán együtt megtanítunk másokat, hogy ők is megtanítsanak másokat, míg nem a világ összes falujában csővezeték lesz. Ha csak néhány fillért kapunk a tanításért, minden csőből átfolyó vízért, sok pénz folyik a zsebünkbe.

Végül Bruno megértette a lényeget, és társult Pabloval.

 Ahogy bejárták a világot, mindenhol találkoztak görnyedt és fáradt emberekkel, akik a vödreiket cipelték, és próbáltak vízhordásból megélni. Mindig megálltak és elmesélték a történetüket és felajánlották segítségüket!

Sajnos azonban a vödörcipelők 85%-a meg se akarta hallgatni őket, vagy meghallgatta, de elutasította. Mindig előkerültek a kifogások és a paradigmák amik miatt nem tudták nem akarták elhinni, hogy van értelme csővezeték építésbe kezdeni. Ilyeneket mondtak mindig:

Nekem nincs időm erre , dolgoznom kell!

Nekem most kell a pénz azonnal, nem tehetem meg, hogy olyat csináljak ami majd csak 2 év múlva, kezd el pénzt hozni!

Világéletemben vödröt hordtam, megmaradok annál amihez értek.

Persze csak azért akartok beszervezni, hogy meggazdagodjatok rajtunk!

Könnyű nektek, mert az elején csatlakoztatok, de ma már mindenki ezzel a csővezetékes ötlettel házal. Múltkor is volt valaki aki beszedte a pénzt az emberektől ásóra, meg valami ásás képzésre, aztán lelépett a pénzzel! Azóta nem hiszünk a csővezetékeseknek, mind lehúzás és átverés!

Én tisztességesen dolgozom, ti pedig csak mindig a munka könnyebbik végét akarjátok megfogni!

Pablo és Bruno nem állt neki senkit győzködni, senkit se akartak megváltoztatni. A világon már több helyen épültek csővezetékeik, és sok munkatársat tanítottak meg a folyamatokra. Családot alapítottak és gyerekeket vállaltak, bátran, mert tudták, hogy a csővezetékek után kapott passzív jövedelmek a haláluk után is képződni fognak, így gyermekeik, unokáik is mind biztos megélhetést örökölnek majd!

Itt a vége fuss el vége, a mesének sosincs vége!