Tag Archive for motiváció

Ragadd meg a bika farkát!

A megragadott lehetőségek megsokszorozódnak. Ha elhanyagoljuk őket, elhalnak. – John Wicker

Volt egyszer egy fiatal texasi cowboy, aki meg akarta kérni a barátnője kezét. Elment a lány apjához és elmondta, mi a szándéka.

A lány apja végigmérte a fiút és azt mondta:

– Nem bánom, a tied lehet a lányom, de ehhez ki kell állnod egy próbát. Kimegyünk az udvarra és egymás után rád engedek három bikát. Ha bár az egyiknek is sikerül megfognod a farkát, tied a lányom.

Rendben – mondta a fiatal cowboy. – Ez nekem menni fog – gondolta.

Kiállt az udvar közepére, a lány apja meg megy a bikákhoz. Egyszer csak kinyílik a pajtának az ajtaja – és megjelenik egy akkora bika, amekkorát a fiú még életében nem látott. Fújtatott, mellső lábával a földet rúgta, vérben forogtak a szemei. Amikor meglátta az udvaron a cowboyt, azonnal nekiiramodott és nyílegyenesen, dübörögve közeledett feléje.

A fiút páni félelem fogta el. Nem, nem lehet igaz! Ekkora bika nem is létezik! Ennek lehetetlen megfogni a farkát, ez széttipor engem, ha a közelembe engedem! A másik kettő csak könnyebb lesz ennél – gondolta, majd az utolsó pillanatban félreugrott a bika elől, és meg se próbálta elkapni a farkát.

– Hű, ezt megúsztam! A második biztos, hogy nem lesz ilyen vad – gondolta. Majd feszülten várt.

Hamarosan újból kinyílt a pajtának az ajtaja – és megjelent egy, még az előzőnél is nagyobb, erősebb bika. Még vadabbul fújtatott és még erősebben tiporta a földet majd futva, hogy még a föld is beleremegett, elindult a fiú felé.

Rengett az udvar és ahogy szaladt, hatalmas porfelhő maradt a nyomában.

A fiatal cowboy most még jobban megijedt. Nem, ez lehetetlen. Hát ez még az előzőnél is nagyobb, ha ennek megfogom a farkát, azonnal szétrúg a hátsó lábával! Ezt nem kockáztathatom – gondolta reszketve, de már csak egy másodpercig, mert a bika ott is volt, tőle két méterre. Épp, hogy sikerült félreugrania és örült, hogy élve megúszta. Te Úristen, mekkora lesz a harmadik?! – gondolta.

Aztán, ahogy a lány apja mondta, jött egy harmadik bika is. Amikor a fiú meglátta a pajta ajtajában, széles mosolyra húzódott a szája.

– Na, végre! Ezzel nem lesz gond, enyém a lány!

Egy nagyon kicsi és erőtlen, vézna bika jött ki az udvarra. Meglátta a fiút és döcögő léptekkel elindult feléje. Na, most menni fog! – gondolta a fiú és feszülten figyelt, hogy amikor a bika odaér, el tudja kapni a farkát.

Behajlította a térdeit, kissé előrehajolt és hunyorított, hogy jobban lásson. Amikor a bika már-már felöklelte volna, gyorsan oldalra lépett és a bika hátsójához kerülve nagy ívben odakapott, hogy megfogja a farkát, de –

...csak a levegőt markolta, mert a bikának nem volt farka.

Tanulság: Ha megijedsz az élet kihívásaitól, lemaradsz annak az öröméről, amit akkor érez az ember mikor sikerült győznie egy nehézség felett!

A világon sok ember van akik példaképek, akik valami nagyot alkottak, hoztak létre, nagy eredményeket tettek le az asztalra. Talán neked is vannak példaképeid!

Sportolók, olimpiai bajnokok, focisták, vagy esetleg zenészek, vagy feltalálok, esetleg gazdag emberek, vállalkozók akik hatalmas cégeket építettek fel, és olyan dolgokat alkottak meg mint a számítógép, a mobiltelefon, vagy valami super autó, repülőgép stb.

Egy valami közös ezekben az emberekben, sohase a dolgok könnyebbik végét fogták meg, hanem vállalták a nehézségeket, hajlandóak voltak küzdeni, harcolni áldozatokat hozni, még ha az sérülést okozhatott is , kockázatokat, veszélyeket rejtegetett!
Akik arra várnak, hogy majd valami olyan lehetőség esik az ölükbe, ahol fájdalom nélkül, munka és befektetés nélkül lehet majd elismerést, gazdagságot és szabadságot teremteni azok sose viszik semmire, s úgy járnak mint ez az egyszeri ember!

Sohase a könnyű dolgokat keresd ha sikeres gazdag életet akarsz!

Vállald az edzéseket, a sok gyakorlást zenei próbát, tanuld a matekot, tanulj meg a pénzzel bánni, légy kreatív, gondolkozz és alkoss ahelyett, hogy az agyad jelentéktelen, üres, céltalan és sokszor romboló hatású filmekkel, játékokkal vagy csetelésekkel töltenéd!

Ok, nem kell az életed kockáztatni, és fejjel menni a falnak, de sokszor az a bika nem olyan nagy nem is olyan ijesztő, csupán a kényelmed és a biztonsághoz való ragaszkodásod miatt nem mered megkerülni és elkapni  a farkát!

Lágy bátor és légy erős és hozd ki a maximumot magadból!

Egy igazi példakép, hogy minden lehetséges, ha nagyon akarod! Wilma Rudolph története.

vilmarWilma Rudolph 1940. június 23-án született egy Tennesse állambeli kisvárosban. Egy fekete család 20. gyermekeként, koraszülöttként látta meg a napvilágot. A születésekor komplikációk támadtak és az orvosok nem sok esélyt adtak arra, hogy életben marad. Később kétszer kapott kétoldali tüdőgyulladást és skarlátos is lett. A legnagyobb probléma azonban a gyermekbénulás volt. Ennek következtében a bal lábszára meggörbült, lábfeje pedig befelé tekeredett. Lábmerevítőt kapott és 6 évesen az orvosok lemondtak arról, hogy járni fog. Mindezt persze az édesanyjával is közölték. A kezelések a szülői háztól messze, mintegy 50 mérföldre egy feketéknek kijelölt kórházban zajlottak.

A tehetetlenség időszakában Wilma szívében álmok bontogatták szárnyaikat. Arról álmodott, hogy a többi „normális” gyerekkel együtt játszhasson, arról, hogy egyszer Ő is anyává válik és arról, hogy beutazza a világot. Gondolatait megosztotta édesanyjával is, aki erre azt válaszolta: „Drágám, a legfontosabb számodra az életben, hogy higgyél, és ne add fel!” A heti kétszeri kezeléseknek és a kitartásnak köszönhetően Wilma évek múlva lábra állhatott.

Tizenegy éves korára Wilma elkezdett hinni abban, hogy egy napon leveheti lábairól azokat a merevítőket. Az orvos masszírozást javasolt, de ő otthon titokban levette a gyűlölt merevítőket és óriási fájdalmak árán járni kezdett. Egy évig „gyakorolt” otthon, amikor egy vizsgálat alkalmával megmutatta az orvosnak és édesanyjának, hogy mennyit haladt. Most már orvosi engedélye is volt rá, hogy néha mellőzze a merevítőket. Innentől kezdve gyakorlatilag már nem tette fel őket.

Tizenkét éves korára már tudott futni, sőt egyre inkább érdeklődött a sportok iránt. Egyik nővére, Yvonne épp a kosárlabdázással ismerkedett és ő követte testvérét. Rövidesen mindketten egy csapatban pattogtattak és jó értelemben vett rivalizálás alakult ki köztük. Óriási elszántsággal és küzdeni akarással lassanként a csapat meghatározó játékosává vált. Ekkor figyelt fel rá egy férfi, akit Ed Temple-nek hívtak és a nagynevű nashville-i Tigerbelles atlétikai csapat nemzetközi hírű edzője volt. Történt egy nap, hogy Temple önkénteseket keresett a kosárlabdacsapatból, olyanokat, akik szívesen kipróbálták volna a női atlétikát.

Hamar kiderült, hogy Wilma őstehetség a futásban. Tizennégy éves korában Wilma már a Tigerbelles atlétikai csapat tagja volt és mindenkit legyőzött a korosztályában. Ettől kezdve már a Tenesse Állami Egyetemre járhatott edzésre. Itt találkozott egy Mae Faggs nevű nővel, aki a múltban már két olimpiai csapatot is felkészített. Mae persze azonnal észrevette a csiszolatlan gyémántot és onnantól személyesen bátorította. Az edzések folytatódtak, és Wilma egyre nagyobb versenyeken bizonyított. Nyár végén egy nagy országos ifjúsági versenyen már több távon is fényes győzelmet aratott és a 400 méteres váltóban is a győztes csapat tagja volt.

Ekkor Mae feltette az addigi legfontosabb kérdést Wilma életében: – Akarsz az Egyesült Államok olimpiai csapatának tagja lenni?

Az 1956-os olimpia Ausztráliában, Melbourne-ben volt. Az ekkor csupán tizenhat esztendős Wilma nem jutott a 200-méteres síkfutás döntőjébe, viszont a 400 méteres női váltócsapat tagjaként bronzérmet szerzett. A következő négy évben Wilma minden idegszálával a nagy megmérettetésre, a következő olimpiára gondolt. Az egyesületi tagsághoz kötelező volt a 4-esnél jobb átlag, továbbá legalább 18 tantárgy felvétele és ekkor női atléták még nem kaphattak ösztöndíjat, tehát Wilma saját maga finanszírozta tanulmányait. Mivel a sok tanulás miatt romlottak az időeredményei, külön edzésekbe fogott. Este titokban mászott le a kollégium tűzlépcsőjén és 8-tól 10-ig futott, majd visszamászott a lépcsőn, hogy villanyoltásra és létszámellenőrzésre a helyén legyen. Napkeltekor a kimerítő edzésterv tovább folytatódott. Reggel hatkor, délelőtt tízkor, délután pedig háromkor tartott futóedzéseket. Teltek a hetek, az évek, és Wilma még mindig ugyanazt a monoton, megerőltető edzéstervet követte. Így ment ez több mint ezerkétszáz napig!

1960-ban elkövetkezett az, amire az életét tette. A római olimpián először 100 méteren futott. A fő száma a kétszáz volt, de ő már százon beírta magát a sporttörténelem nagykönyvébe. Az első arany, mindjárt világcsúcs is volt. Aztán jött a számára legfontosabb megmérettetés. Kétszázon hatalmas előnnyel ért célba és utasította maga mögé a világ nagy futóit szintén világcsúccsal. A hab a tortán pedig ismét a váltó volt, ahol ekkor már az egész világ tudta, hogy ki az a „fekete gazella”. Itt is aranyérem és új világcsúcs született.

Wilma Rudolph volt az első nő a sport történetében, aki három aranyérmet szerzett atlétikában! Ráadásul mind a három számot új világrekord felállításával nyerte meg. Így lett az egykor lesajnált, kigúnyolt nyomorék kislányból a világ addigi legjobb futója. Hogy ez miként sikerülhetett? Talán az alábbi gondolat jól mutatja:

„Az orvosok azt mondták, hogy nem fogok tudni járni, anyám pedig azt mondta, hogy bármit elérhetek. Anyámnak hittem.” (Wilma RUDOLPH)

(Forrás: Gazdagmami)

Használd az eszed, mert mindig van kiút!

leopardTöbbet ésszel mint erővel! – szól a régi mondás, erő ellen legjobb fegyver gyengéknek a kreativitás!

Egy öregúr egyszer elhatározza, hogy elmegy Afrikába szafarira. Magával viszi öreg kutyáját, hogy társasága legyen. A kutya egy nap addig kergeti a pillangókat, amíg azt veszi észre, hogy eltévedt. Bóklászik erre-arra, hogy megtalálja az utat, egyszer csak látja, hogy egy leopárd rohan felé láthatóan azért, hogy megegye.

Az öreg kutya azt gondolja: “Ajjaj! Most igazán bajban vagyok!”
Észrevesz a közelében néhány csontmaradványt valami dögből, gyorsan elkezdi rágni a csontokat hátat fordítva a közeledő leopárdnak.

Amikor az már majdnem ráugrik, a vén kutya felkiált: “Ez a leopárd igazán finom volt! Vajon találok még egyet?”

Ezt hallván a leopárd az utolsó pillanatban visszafogja az ugrást, rémülettel néz a kutyára, és gyorsan elhordja az irháját.
“Húúú!”, sóhajt a leopárd, “ez meleg volt. Ez a vén kutya majdnem elkapott.”
Közben egy öreg majom, aki végignézte az egész jelenetet egy faágról, arra gondol, hogy hasznot húzhat abból, amit tud, és kialkudhat valami védelmet a leopárdtól.
Utána iramodik, de az öreg kutya, amikor látja teljes sebességgel a leopárd után futni, rájön, hogy valami ravaszság történik. A majom utoléri a leopárdot, elárulja neki a kutya cselét, és alkut ajánl.

 Az ifjú leopárd feldühödik, hogy rászedték. “Ide gyere, majom, ugorj a hátamra, és meglátod, hogy jár, aki be akar csapni!”
Az öreg kutya látja a felé rohanó leopárdot a majommal a hátán és nyugtalankodik: “Na, most mit csináljak?” Ám menekülés helyett újra leül háttal a támadóknak, és ismét úgy tesz, mintha nem látta volna őket.
Mihelyt hallótávolságba érnek, felkiált:
“Hol van már az a hülye majom? Már egy órája elküldtem, hogy hozzon egy másik leopárdot!”

Tanulság:
– Sose nevesd ki az öregeket!
– A kor és a finesz végül mindig legyőzi az erőt és a fiatalságot. A szellem és a ravaszság csak a korral és a tapasztalattal nő meg.
– A nehéz helyzetek nem azért vannak, hogy megad magad, hanem, hogy használd az eszed és találd meg azt a kiutat, amire az ellenséged nem számít!

Forrás: motivacio.tlap.hu/magazin/az-oreg-kutya-es-a-vad-leopard/

Nick Vujicic

Nick_VujicicNicholas James Vujicic (Brisbane, Ausztrália, 1982. december 4.) nemzetközi hírű prédikátor, szónok, motivációs tréner, aki a karok és lábak nélkül született emberként vált híressé. Előadásainak témái a fogyatékosság, a remény és a keresztény hit.

Élete

Nicholas Vujicic szerb emigráns szülők gyermekeként született Ausztráliában. Édesanyja, Dushka (Душка) betegápoló, édesapja, Boris Vujicic (Борис Вујичић) pedig lelkész. Két testvére van. Születésekor derült csak ki, hogy az úgynevezett tetra-amelia szindrómában szenved, vagyis karok és lábak nélkül jött világra. Bal lába helyén csupán két lábujj van, amelyek segítségével ma már tud boldogulni a mindennapokban. A szülőket először sokkolta Nick állapota, ám hamarosan kiderült, hogy súlyos fogyatékosságától eltekintve gyermekük életképes. Így mindenben támogatták őt, hogy minél önállóbb életet tudjanak biztosítani neki. Az ausztrál törvényhozásnak köszönhetően előbb fogyatékosok számára fenntartott iskolába, majd az integrációt támogató iskolába járt. Iskolatársai sokat csúfolták, emiatt nyolcévesen depressziós lett, tízévesen pedig öngyilkosságot kísérelt meg: megpróbálta belefojtani magát a fürdőkádba. Az elkeseredett lépés végül a szülei iránt érzett szeretetből fakadóan csupán kísérlet maradt. A középiskolát követően számvitelt és pénzügyi tervezést tanult, és végzettséget is szerzett.

Vujicic saját elmondása szerint sokáig nem látta értelmét életének. Egy ideig ugyan imádkozott azért, hogy nőjön keze és lába, de egy idő után rájött, hogy hálásnak kell lennie azért, amiért él, hogy Isten ezzel feladatot és kihívást adott neki, és célt kell keresnie az életében.

ITT ÉRVÉNYESÜLT OLDALUNK MOTTÓJA: HA NEM TUDSZ VÁLTOZTATNI KÖRÜLMÉNYEIDEN, VÁLTOZTASS A HOZZÁÁLLÁSODON! NEKI SIKERÜLT! ÉS NEKED FOG?!

Életének egyik fordulópontja az volt, amikor édesanyja mutatott neki egy újságcikket, amely egy súlyosan fogyatékos férfiról szólt. Vujicic megértette, hogy nincs egyedül, akinek ilyen nehéz sors jutott.Másik pedig az, amikor tizenöt éves korában elolvasta János evangéliumának 9. fejezetét, amelyben Jézus Krisztus találkozik egy születése óta vak emberrel. Az embereknek azon kérdésére, miért született így ez az ember, Jézus azt feleli: azért, hogy nyilvánvalóvá váljanak rajta keresztül Isten tettei.

Életének célja és értelme végül az lett, hogy meséljen embertársainak Isten szeretetéről, és megerősítse őket abban, hogy valósítsák meg álmaikat.

Sok gyakorlással és akaraterővel megpróbálta megoldani a mindennap előtte tornyosuló feladatokat. Két lábujjának segítségével megtanult írni, gépelni, a számítógépet használni, fésülködni, fogat mosni és borotválkozni.

17 éves korában kezdett prédikációkat és előadásokat tartani iskolákban és egyházi rendezvényeken. Mára a világ minden táján tart telt házas előadássorozatokat, létrehozta saját nonprofit szervezetét (Life Without Limbs), könyveket jelentet meg és filmeket forgat.

A Kaliforniában élő Vujicic 2012. február 12-én feleségül vette barátnőjét, a malajziai származású Kanae Miyaharát. Gyermekük Kiyoshi James Vujicic 2013. február 13-án született meg.

Művei magyarul

  • Élet korlátok nélkül – Ötletek egy teljes élethez Stúdium Plusz, Budapest, 2012. (Life Without Limits: Inspiration for a Ridiculously Good Life, 2010)
  • Megállíthatatlan – A cselekvő hit fantasztikus ereje Stúdium Plusz, Budapest, 2013. (Unstoppable: The Incredible Power of Faith in Action, 2012)